Mostanában „fura” könyvek találnak rám. Furák abban az értelemben, hogy nem illeszkednek az ízlésvilágomba.Ez a könyv is túl bizarr, groteszk számomra, és a diszharmóniát erősíti bennem.
Walt Whitman, a szabadvers amerikai mestere ihlette a kötet 3 történetét. Kíváncsi lettem erre az emberre. Őrült, nyugtalanító, túlságosan szabad szellemű… Nem szeretem. De nem hagy nyugodni.
Nekem kellenek a korlátok. Kell az állandóság, az unalmas biztonság. De miatta most késztetést érzek, hogy odaálljak a szikla peremére, és ugorjak…
"A haldoklóval halok én és a most fürdetett újszülöttel születek, nem vagyok én kalapom és cipőm közé zárva,
És sokféle dolgot megnézegetek, melyek mind-mind különböznek és mind jók,
Jó a föld és a csillagok és minden járulékuk jó.
Én nem vagyok föld, sem valamely föld járuléka,
Pajtása és társa vagyok velem egyformán halhatatlan és mérhetetlen embereknek,
(Ők nem ismerik halhatatlanságukat, én ismerem)."
(W. Whitman: Ének magamról – részlet)
