Március 15-re

Ha március 15-én vagy bármely más nemzeti ünnepen szót adnának nekem, egy dolgot biztosan nem tennék: nem aktualizálnék. Erre mondhatnád: "kis naiv". Elismerem, ez biztos nem egy realista hozzáállás. Főleg így kampányidőszakban. Nem tartom illőnek, amikor a szónokok saját politikájuk eszközévé teszik az ünnepi alkalmat, s bizonygatják, mi mindent köszönhetünk a fennálló kormányzatnak, vagy éppenséggel, miféle bűnöket követnek el a nemzet ellen a hatalmon lévők.

Ma Wass Albert jutott eszembe, s nem véletlenül. Az első mű, amit olvastam tőle: A funtineli boszorkány. A legtalálóbb kifejezés a könyvet illetően szerintem: lélekemelő! A cizellált nyelvezet, a gyönyörű leírások, a mély emberismeret, a cselekményesség, az a katarzis, amelyet kiváltani képes: mind-mind olyan vonásai a Wass Albert-műveknek, amelyek miatt én a kedvenceim közé sorolom. Nem tudok egyetérteni azokkal, akik a „ponyva” kategóriába sorolják a könyveit. (Ilyen megfontolásból Jókai Mór regényire is rásüthetnénk hasonlót.) A nacionalista, fasiszta címkéket is csak olyanok aggatják bizonyára az íróra, akik egy sort sem olvastak tőle. Különben megértenék az üzenetét: nem azt kell nézni, ami szétválaszt, hanem azt, ami összeköt. Egy magyar is lehet „farkasa” a magyarnak, nemcsak egy más nemzetből való. Egy számít: hogy EMBER vagy-e, vagy valaki, aki meg sem próbál EMBER lenni.

Játék az élet

Játék az élet! Erre tanít a főhős, egy napsugaras természetű kislány, akinek pedig lenne miért szomorkodnia. De ő minden körülmények között megpróbál derűsnek maradni. A játék lényege: találj a rosszban is valami jót. S így a világ hozzáidomul ahhoz a képhez, ami Benned él a világról.

Most múlik...

Variációk egy témára. Melyik a szebb? Én nem tudok választani. Mindkettő egyformán simogatja a lelkem. :-)

Boldognak születtél

"Anyám azt mondta... ő azt mondta, hogy ne félj, mert nem azért születtünk, hogy állandóan féljünk. A csecsemők mindenen nevetnek. Arra születtünk, hogy boldogok legyünk és jobbá tegyük a világot... Azt mondta mindenkin... akár gazdag, akár szegény, akár valami nagy ember vagy egy senki, akkor is mindenkin áldás van."

(részlet Dean R. Koontz "A szerzetes" című regényéből)

Ha azt kérdeznéd, kiket tartok legjobb barátaimnak, talán szánalmasan hangzik, de könyvekről beszélnék Neked...

A fenti sorok egy "gyengeelméjű" srác szájából hangzanak el a regényben, de szebbet és igazabbat akkor sem mondhatott volna, ha éppenséggel lángelmének született volna.
És érdekes, hogy ez a regény nem a "magas" irodalom kategóriájába tartozik, inkább hátborzongatónak mondanám. De nem egy krimiben, fantasy-ben bukkantam már hasonló magvas gondolatokra.