„Élvezi a gondolatait, pofákat vág, és gondolkodik, gondolkodik minden pillanatban. Akár egy óvodás. Látszik az arcán. Gyermeteg, nagyon őszinte, nagyon öntörvényű. Boszorkányos is, mondhatnánk, ha… nem volna kedves és jóízlésű, de mindenek előtt angyali pofa.”
(i. m.: p. 81.)
„A texasi svéd színésznőnek, ennek a különös "highbrow”-értelmiséginek, amikor táncol és énekel – és lő! – a revülépcsőn, nem látom a színészi határait. Táncol még mellette valaki, egy másik nő, de azt nem is veszem észre. Alighanem így voltak ezzel mások is, már ott, Hollywoodban, a próbavetítésen is. Alighanem azért kapott mindenki Oscar-díjat a Chicagóért, csak az nem, aki a legjobban – vagy, ha közülük választanom kellene: egyedül – megérdemelte volna."
(i. m.: p. 83.)
"Ilyesfajta – gunyoros, intelligens, olvasott, szabadlelkű – színésznő talán Luise Brooks óta nem fordult meg a poros, földszintes Los Angelesben. Egészen másképp játszik, mint a többiek. Amellett, hogy mélyen, léte vonatkozásában is érti a szerepeit, ami arrafelé nem divat, Greta Garbo óta ő az első sztár, akinek az alakításaiban – ha egészen másképpen is, mint Garbónak – valami különös mélabú, melankólia munkál.
A nő, aki tud valamit, amit nem lehet elmondani.
Bocsánatkérően mosolyog. De azért sokat nevet, akárha vígjátéki színésznő lenne. Kényszeredett mosolyokból elképesztő készlete van. Sokat tud magáról. Mimikája bravúrosan árulkodó. Vállalja magát. Nem csak én, ő maga is örül neki, hogy van. Egy nő, akinek a mulatságosan változatos érzelmei az arcán úgy tanulmányozhatók, mint felhőátvonulások az égbolton. Aki nem tyúk, de nem is krokodil, Mammonnak nem egy buta szolgálólánya, nem is új Kim Basinger, nem üzletember, nem politikus, nem akar mindenáron férjhez menni, sem boldog lenni, még szépnek lenni sem óhajt.
De azért szép.
Nagyon szép, igazán szép. Rejtőzködően, a csúnya grimaszai között bujkálva is. Az ember, miután pillantása kedvtelve siklott végig nem túl magas, nem túl begyes, finom vonalú, törékeny alakján, felsóhajt: de jó, hogy ilyen nő még van! Hogy nem csak Monica Beluccik, Milla Jovovicok, Emily Bluntök és Giovanna Mezzogiornók, meg más, tudatmódosító szexmérgek léteznek. Itt van ez a nő, aki el tudja bújtatni a szemét a szemrésében, ha akarja… Akinek ilyen csöndesen tökéletes lába van. Kamaszlány combok, bőven túl a harmincon. Nem gyorsan esik le a tantusz, ahogyan a pasiknak nem szokott, mikor egy nő valóban szép, mikor igazán és belülről bájos. De fokozatosan megvilágosodik.
Az igazság megunhatatlan."
(i. m.: p. 84-85.)
(Részletek Kornis Mihály Feliratok a fehér égen című könyvéből)
