Nőkről

Férfiaknak nőkről – férfiaktól:

"… a nő természete
hat óhajtással, vággyal van tele,
azaz: a férj bátor és bölcs legyen,
gazdag s a pénzét szórja esztelen,
engedelmes és tüzes szerető."
(Geoffrey Chaucer)

Megjegyzés: Az idézetben megfogalmazottak nem feltétlenül tükrözik a blogoló véleményét. :)

Sanghaji lányok

Szeretem a családregényeket. A történelem lélegző szövetébe beágyazódott, generációkon átívelő történetet, a családtagok egymás iránti gyűlölséges szeretetét, szerető gyűlölségét.

Szeretem a titkokat, amelyeket őrizni kell, hogy megőrizzenek. a titkokat, amelyeket ki kell mondani, különben megfojtanak.

Szeretem a nagy sorskérdésekre adott válaszokat – akár helyesek, akár nem. Tanulságosak, s talán segítenek az adott pillanatban jól dönteni.

Szeretem az árnyalatokra érzékeny jellemábrázolást, ahol nemcsak fekete vagy nemcsak fehér figurák léteznek, ahol a jellemek formálódnak, csiszolódnak.

Szeretem a kultúrák másságát, az egymástól elidegenítő, az egymást kiegészítő, egymással harmonizáló különbségeiket, és a hasonlóságokat, amelyek mégis összeforrasztják a széttöredezett darabokat.

Szeretem a Sanghaji lányokat.

Csokitime

„A nővérem mindig esküdött a csokira. Van benne vas, antioxidánsok, serkenti az immunrendszert, rugalmasabbá teszi az érfalat, azaz csökkenti a szélütés esélyét. Tényleg. A gyógyszerszekrényben kellene tartani. És ami a legfontosabb, mindenki kedvenc neurotranszmittere, ta-dam, a szerotonin rejtélyes segedelmével a hangulatot is javítja.”

(Kate Long: Rossz anyák kézikönyve - részlet)

Éljenek a könyvmolyok!

Gyerekként könyvmolynak csúfoltak. De nem bántam. Felnőttként könyvtáros lettem, s a legjobb barátaim ma is a könyvek. Olyan uncsi!!! – mondják egyesek. S csak szánni tudom őket. Mert komoly örömforrástól fosztják meg magukat a könyveket, az olvasást lesajnáló mentalitásukkal. Büszkén vállalom: könyvmoly vagyok! És egyedül sem érzem magam soha, mert a könyvek szerelmesei sosem mennek egyedül aludni. :-)

„A könyvmoly voltaképp madár, mely a föld fölött röpül hatalmas szárnyain, látja a völgyeket, folyókat, fákat és embereket; nappal azonban gubbaszt, és azt figyeli, mit mondanak az emberek, és mit nem mondanak, és mindenre kíváncsi, amit az emberiség természetesnek talál, pedig fantasztikus…”

(részlet Bo Carpelan: Julius, a fej című könyvéből)

A kép forrása: Motivated Photos.

Egy pszichothriller margójára

A Nyakig a miszóban című könyv ihlette:

Vérrózsa nyílik
a puszta magányában,
Őrület kergeti
az ördögszekeret.
De eső nem esik,
szél nem fúj.

És egy hozzáillő zene: