Gyerekként könyvmolynak csúfoltak. De nem bántam. Felnőttként könyvtáros lettem, s a legjobb barátaim ma is a könyvek. Olyan uncsi!!! – mondják egyesek. S csak szánni tudom őket. Mert komoly örömforrástól fosztják meg magukat a könyveket, az olvasást lesajnáló mentalitásukkal. Büszkén vállalom: könyvmoly vagyok! És egyedül sem érzem magam soha, mert a könyvek szerelmesei sosem mennek egyedül aludni. :-)
„A könyvmoly voltaképp madár, mely a föld fölött röpül hatalmas szárnyain, látja a völgyeket, folyókat, fákat és embereket; nappal azonban gubbaszt, és azt figyeli, mit mondanak az emberek, és mit nem mondanak, és mindenre kíváncsi, amit az emberiség természetesnek talál, pedig fantasztikus…”
(részlet Bo Carpelan: Julius, a fej című könyvéből)
A kép forrása: Motivated Photos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése