Ha én csimpánzt menthetnék... :)

Jane Goodalltól most olvasom Az utolsó pillanat című könyvet. És erről többek között bevillant az, hogy miért is szerettem világéletemben az olvasást, és miért a könyveket tartom a legjobb barátaimnak. Egyrészt azért, mert rajtuk keresztül olyan emberekhez kerülhetek közel, akik egyébként elérhetetlenek lennének. Olyan rendkívüli emberek társaságát élvezhetem a könyveken keresztül, akik mellé szívesen leülnék, és naphosszat hallgatnám őket. Belélegezhetném a szellemiségüket. :)
Jane Goodall etológus nagy kedvencem. Amellett, hogy kiváló szakember, mély humánum és kedvesség árad belőle. Úgy szeretnék vele menni csimpánzokat menteni!!!

Egy vele készült interjú:

A kép forrása: http://blog.earth-touch.com/

Szabadság, gyere haza!

Denevérlány kínríme március 15. alkalmából

Sírva vigad a magyar. A talpalávalót húzza: Lindsey Stirling.

"Szabadság... Szeretem.

Szerelem már nem kell nekem.

Kenyeremet megkeresem,

bár vajjal nem kenhetem.

Panelmacska nyekereg,

de jön a tavasz, gyerekek!

Kenyér akkor már nem is kell,

vizet kíván majd az ember.

Sose voltam még ily szabad,

arcomon a smiley dagad.

Kínrímeket farigcsálok

március idusán és másnap.

Ha alter államfő leszek,

kenyeremre vajat kenek.

Kiállok a nép elé,

hirdetem, hogy van remény.

Szabadok leszünk, s nem rabok,

csak győzzük kivárni a holnapot.

Akkor jön majd a Kánaán,

Nem marad éhesen a szánk.

Fánkot eszünk boldogan,

talán szerelem is akad.

Munkáért tisztes bér,

hazugságok helyett erény."