Kitaszítva

Csípem az angyalokat: akár bukottakról, akár eminensekről :) legyen is szó. De a Csitt, csitt után még egy pofont kaptam az angyalokkal kokkettáló íróktól. Csillámvámpír és spleenes Bella „megőrülök érted, de tartsd távol magad tőlem”-sztorijának szárnyasított változata.
Az operettsláger mászik tőle állandóan bele a fülembe: „Gimbelem, gombolom, / Légy enyém, angyalom, / A félelemre nincs okod, / hiszen szeretlek, jól tudod”.
Egy tanulsága van csupán számomra a történetnek: ha intenzív utálatot érzek áradni egy pasas felől irányomba, a világért se higgyem el, hogy tényleg rühell. Valójában majd megvész értem, de palástolnia kell az érzéseit a világbéke és az én boldogságom érdekében. :D

A Highgate temető ikrei

„Szellemes”, mégis szellemtelen. Eredeti, de elmebeteg. Senki és semmi nem az, aminek látszik. A szerelem birtoklásvágy, az anyaság biológiai tény csupán, a testvéri „szeretet” függőségi viszony. Az egyetlen épeszű, szerethető figura pont az az ember, akire mindenki félcédulásként tekint.
Mást vártam, mint amit kaptam. Plüsskutyát szerettem volna, de a csomagolást lefejtve egy plasztik sárkánygyík került elő. Nem „teccős”. Viszont a Halál cicája annál inkább… Panelmacskának az való… :) A temetőket pedig egyelőre kerülöm, bár magnetikus erővel kezdtek el vonzani.

Látogass el ide, ha teheted, de éjszakára ne maradj bent... :)
A Highgate temető honlapja

Itt nyugszik például Douglas Adams író is...