Az operettsláger mászik tőle állandóan bele a fülembe: „Gimbelem, gombolom, / Légy enyém, angyalom, / A félelemre nincs okod, / hiszen szeretlek, jól tudod”.
Egy tanulsága van csupán számomra a történetnek: ha intenzív utálatot érzek áradni egy pasas felől irányomba, a világért se higgyem el, hogy tényleg rühell. Valójában majd megvész értem, de palástolnia kell az érzéseit a világbéke és az én boldogságom érdekében. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése