Búcsú

Szeretek könyvtáros lenni. Szerettem könyvtáros lenni. Holnaptól beláthatatlan ideig nem leszek könyvtáros. Hogy mi leszek? Tűzoltó nem. Vadakat terelő juhász? Kizárt. :)
Az elmúlt közel 3 évben a legszebb elismerés, amit a munkámat illetően kaptam: „Jó itt lenni…” – súgta oda nekem egy kislány egy gyerekfoglalkozás alatt a könyvtárban. Remélem, fogom még ezt hallani. Ha egyszer újra könyvtáros leszek.
Horváth Dezső író pedig a könyvtárosok gyöngyének nevezett egyszer… :)

Karácsonyi utózönge

"Karácsonykor az angyalok a földre szállnak. Térjenek be hozzád, és maradjanak nálad." A karácsonyi sms-ek özönében biztosan többször feltűnnek az angyalkák. De arról a rigmus egy szót sem ejt, hogy ezek vajon fehér vagy fekete angyalok. Nem bőrszínüket tekintve, hanem jóságuk, avagy gonoszságuk minősége szerint. Idén is mit látok a nappaliban. Egyszer csak a semmiből ott termett a békétlenség, a szeretetlenség, a szomorúság, az aggodalom angyala, az egész sleppjükkel egyetemben. Hatalmas fekete szárnyaikat csapkodva szívet fagylaló légörvényt kavartak, s az ünneplőbe öltözött lélek fácskája pillanatokon belül lecsupaszítva, derékba törve hevert. Apró üvegcserepek, tépett aranysújtások, egy törött szárnyú angyalka. Senki nem hívta, senki nem várta a szörnyeket, de egész évben itt ólálkodtak a közelünkben, előkészítve a terepet a karácsonyi fináléhoz. Ez számukra az ideális időpont. Ilyenkor az emberek megállni kénytelenek, netán átgondolják, amit át kell. Próbálnak „együtt” lenni a családjukkal, mégha egész évben nem is sikerült. Megnyílnak a kapuk: a transzcendensre is. De a magunk kreálta földi pokol szintén kész beszippantani azt, aki zöldutat ad a fekete angyaloknak. Ezért jól vigyázzunk, mit kívánunk. Ha bekopognak hozzánk karácsonykor az angyalok, legyünk óvatosak! Ha kilóg a lóláb, avagy a fekete szárny, éljünk a gyanúval, hogy angyalunk rossz szándékkal érkezett. Csapjuk rá az ajtót, a biztonsági zár sem árt! Tekerjük fel a hangerőt a cd-lejátszón, hogy az Ave Maria dallamai kiszorítsanak minden más zajt. A bódító bejgli- és fenyőillatot pedig mélyen szívjuk be, hogy minden porcikánkat átjárja a nyugalom, a békesség érzése, hogy azt senki és semmi ne bírja szétzúzni.

Popper Péternek a fehér és a fekete angyalról szóló történetéről jutott eszembe. Karácsonyi utózönge…

Hol vannak a jó pasik?

Nem minősíteném Paulina Éva könyvét… De egy aktuális „élményem” a könyvhöz kapcsolódik .
Megkeresett egy pasas az iwiwen. Hogy szimpatikus vagyok és ismizne. Innentől kezdve a lelki szemetesláda szerepe hárult rám. Én pedig belementem. Joshi Bharat női imitátora lettem. Megjegyzem, egy adást sem láttam a műsorából, de állítólag marha empatikus, megértő és kedves férfi, egy igazi jó pasi.
Szóval humorosan, édesen viselkedtem, hiszen depis a drága, s mégsem döngölhetem a földbe a Csernus-módszerrel. Erre mit látok? Köszönte az együttérzésem, bunkó is volt csöppet, és törölte a leveleimet. Biztos bennem a hiba. Egy rosszlány – akiért a pasik egy másik alapmű szerint megvesznek – kapásból elhessentette volna. Nyalogassa csak a sebeit…

Csipkerózsa

Pár hete egy ismerősöm kétségbe vonta, hogy a holokauszt egyáltalán megtörtént. Elfutották a szemeim a könnyek. Nem hittem a fülemnek.

Agnes Browne

Ez volt életem első könyve, amitől hangosan felnevettem a buszon. Hirtelen kibuggyant belőlem. :) Kétszer. :)
Aztán gyorsan becsuktam a könyvet és a számat, mert ezt nem illik.

Szeretem az íreket. Még a szabadszájúságukat is.
És ez a szám jut eszembe róluk… Szép ír város Galway… Gerard Butler pedig bitang jó pasi. :)

Férfiakról

Egy férfi mondta, nem én. De csak gondoljunk bele… Nincs egy icipici igazság a dologban? ;) Bár ez nem feltétlenül nemfüggő. Másfelől viszont a férfiaknak kell az erősebb védelem. Nekünk, nőknek egész arzenál áll rendelkezésünkre a maximális, 24 órás stb. védelemre.

"Egy férfi nem más, mint védelmi mechanizmusok összessége."

(Az idézet Charles Willeford Springer testvér fekete miséje című könyvből való.)

Halottak napjára

Borzongató… A hideg futkározik tőle a hátamon.
Elgondolkoztat. Betegnek, gyengének tartják a mai világban azokat az embereket, akik depresszívek, mélabúsak. Holott egy ilyen beteg világban, mint a mai, az érzékeny lélek inkább annak a jele lehet – ahogyan talán Müller Péter is mondta –, hogy az a lélek még jól funkcionál.

Irigylem a felelőtlen, felszínes, infantilis embereket.

Jellegzetes napok

Mostanában „fura” könyvek találnak rám. Furák abban az értelemben, hogy nem illeszkednek az ízlésvilágomba.

Ez a könyv is túl bizarr, groteszk számomra, és a diszharmóniát erősíti bennem.
Walt Whitman, a szabadvers amerikai mestere ihlette a kötet 3 történetét. Kíváncsi lettem erre az emberre. Őrült, nyugtalanító, túlságosan szabad szellemű… Nem szeretem. De nem hagy nyugodni.
Nekem kellenek a korlátok. Kell az állandóság, az unalmas biztonság. De miatta most késztetést érzek, hogy odaálljak a szikla peremére, és ugorjak…

"A haldoklóval halok én és a most fürdetett újszülöttel születek, nem vagyok én kalapom és cipőm közé zárva,
És sokféle dolgot megnézegetek, melyek mind-mind különböznek és mind jók,
Jó a föld és a csillagok és minden járulékuk jó.
Én nem vagyok föld, sem valamely föld járuléka,
Pajtása és társa vagyok velem egyformán halhatatlan és mérhetetlen embereknek,
(Ők nem ismerik halhatatlanságukat, én ismerem)."

(W. Whitman: Ének magamról – részlet)

2009 irodalmi Nobel-díjasa: Herta Müller

fotó: Istvan Csuhai (a szerző engedélyével publikálva)

"…nagyanyám azt mondta: TUDOM, HOGY VISSZAJÖSSZ.
Nem szándékosan jegyeztem meg ezt a mondatot. Elővigyázatlanul magammal vittem a lágerbe. Fogalmam se volt, hogy elkísér. De egy ilyen mondat önállósítja magát. Belém ivódott, jobban, mint az összes magammal vitt könyv tartalma. A TUDOM, HOGY VISSZAJÖSSZ a szívlapát cinkosává és az éhségangyal ellenfelévé lett. Mivel visszajöttem, elmondhatom: egy ilyen mondat tartja életben az embert."

(Idézet Herta Müller Lélegzethinta című könyvéből)

Blogot olvasni jó...

Örömködök, hogy rátaláltam erre a zenére:

És emlékezek egy őrségi nyaralásra…

Valamint köszönettel gondolok arra a bloggerre, akinek az oldalán felfedeztem ezt a videót. Blogot olvasni jó…

Hiányzol!

Ébren álmodok.
Kezed: lepke arcomon
Képzeletszárnyon.

A kép forrása: Desktop Nexus.

Asszociációs gyakorlat

1. olvasás – lételem
2. kortárs magyar irodalom – „nemszeretem”
3. e-könyv – antikönyv
4. könyves blogok – „tudommitolvastál”
5. könyvtár – a HELY

A hús bűnei

Én is egy evésellenes gerilla, egy kulináris terrorista vagyok. Bibliám az Update-táblázat, fegyverem az aszpartam és mindenféle mesterséges adalékanyag, legfőbb ellenségem a kenyér, a zsír és a cukor. De ettől a könyvtől falni, habzsolni támadt kedvem. Rubensi idomokat akarok!

Kicsit belehaltam…

A héten az idegvégződéseim mintha totál csupaszon, közvetlenül érintkeztek volna a külvilággal. Kifejezetten a fájóra, a negatívra bizonyultak érzékenynek. Ez a regény is nagyot ütött… Kell nekem olyan szerelem, amelybe bele lehet halni? Kell nekem olyan szerelem, amelyet felvállalni nem merek, amelyet titkolni kell? Kell nekem olyan szerelem, amely egyoldalú, viszonzatlan? Nem, nem, nem… Vagy mégis? Legfeljebb kicsit belehalok…

Az olvasás élmény

A szegedi Halászléfesztiválon Nagy Bandó (és vele átellenben a lánya) dedikált. Magasabbnak gondoltam. :-) Nem ő a kedvenc humoristám, „istenes” könyveinek gondolatvilágával nem tudok azonosulni, a gyerekkönyveit nem akarják a könyvtárból vinni, de azért nagyra becsülöm. És ezekkel a mondataival maximálisan egyetértek:

"Sajnálom azokat, akik olvasmányélmény nélkül élik le éveiket, életüket. Akiknek pedig igényük sincs az olvasásra, rettenetes szellemi állapotban vannak és maradnak."

Nőkről

Férfiaknak nőkről – férfiaktól:

"… a nő természete
hat óhajtással, vággyal van tele,
azaz: a férj bátor és bölcs legyen,
gazdag s a pénzét szórja esztelen,
engedelmes és tüzes szerető."
(Geoffrey Chaucer)

Megjegyzés: Az idézetben megfogalmazottak nem feltétlenül tükrözik a blogoló véleményét. :)

Sanghaji lányok

Szeretem a családregényeket. A történelem lélegző szövetébe beágyazódott, generációkon átívelő történetet, a családtagok egymás iránti gyűlölséges szeretetét, szerető gyűlölségét.

Szeretem a titkokat, amelyeket őrizni kell, hogy megőrizzenek. a titkokat, amelyeket ki kell mondani, különben megfojtanak.

Szeretem a nagy sorskérdésekre adott válaszokat – akár helyesek, akár nem. Tanulságosak, s talán segítenek az adott pillanatban jól dönteni.

Szeretem az árnyalatokra érzékeny jellemábrázolást, ahol nemcsak fekete vagy nemcsak fehér figurák léteznek, ahol a jellemek formálódnak, csiszolódnak.

Szeretem a kultúrák másságát, az egymástól elidegenítő, az egymást kiegészítő, egymással harmonizáló különbségeiket, és a hasonlóságokat, amelyek mégis összeforrasztják a széttöredezett darabokat.

Szeretem a Sanghaji lányokat.

Csokitime

„A nővérem mindig esküdött a csokira. Van benne vas, antioxidánsok, serkenti az immunrendszert, rugalmasabbá teszi az érfalat, azaz csökkenti a szélütés esélyét. Tényleg. A gyógyszerszekrényben kellene tartani. És ami a legfontosabb, mindenki kedvenc neurotranszmittere, ta-dam, a szerotonin rejtélyes segedelmével a hangulatot is javítja.”

(Kate Long: Rossz anyák kézikönyve - részlet)

Éljenek a könyvmolyok!

Gyerekként könyvmolynak csúfoltak. De nem bántam. Felnőttként könyvtáros lettem, s a legjobb barátaim ma is a könyvek. Olyan uncsi!!! – mondják egyesek. S csak szánni tudom őket. Mert komoly örömforrástól fosztják meg magukat a könyveket, az olvasást lesajnáló mentalitásukkal. Büszkén vállalom: könyvmoly vagyok! És egyedül sem érzem magam soha, mert a könyvek szerelmesei sosem mennek egyedül aludni. :-)

„A könyvmoly voltaképp madár, mely a föld fölött röpül hatalmas szárnyain, látja a völgyeket, folyókat, fákat és embereket; nappal azonban gubbaszt, és azt figyeli, mit mondanak az emberek, és mit nem mondanak, és mindenre kíváncsi, amit az emberiség természetesnek talál, pedig fantasztikus…”

(részlet Bo Carpelan: Julius, a fej című könyvéből)

A kép forrása: Motivated Photos.

Egy pszichothriller margójára

A Nyakig a miszóban című könyv ihlette:

Vérrózsa nyílik
a puszta magányában,
Őrület kergeti
az ördögszekeret.
De eső nem esik,
szél nem fúj.

És egy hozzáillő zene:

Férfiaknak

Férfiaknak nőkről – férfiaktól:

„Nőket, kisebbek vagy nem, elnyomni nem férfias, és ők kisebbek, ha konkrétan akkorák is, mint a keresztanyám ónémet tálalószekrénye."

(Kukorelly Endre)

Egy gyerekkönyv margójára

Gunhild Sehlin Mária kis szamara című könyve ihlette:

Ha Istentől való a terhed,
nem nyomja a hátad.

Nőkről

Férfiaknak nőkről – férfiaktól:

„A nők tévedései csaknem mindig a jóságba vetett hitből vagy az igazságnak kölcsönzött bizalomból erednek.”
(Honoré de Balzac)

Hogyan is vitatkozhatna az ember egy olyan nagyformátumú személyiséggel, mint Balzac? :)

Nőkről

„A nő azt akarja, hogy ok nélkül, "miért” nélkül szeressék: nem azért, mert szép vagy jó, vagy kedves, vagy művelt, vagy elmés, hanem azért, mert olyan, amilyen."

(Henri-Frédéric Amiel)

Buszon olvasni jó?

Reggel, hogy a majd egyórás út gyorsabban teljen, olvasni próbáltam. De jelentős mértékben zavarta a műélvezetet a buszsofőr sajátos vezetési stílusa. Legalább kétszer majdnem sikerült lefejelnem az előttem lévő ülést, és egyébként is mozgalmas volt az út. Én meg ráadásul előszeretettel ülök hátul, s a busz fara köztudottan még riszálósabb. A mögöttem ülő végül hangot adott nemtetszésének, s feltette a költői kérdést: „Tudja ez a sofőr, hogy nem krumplit szállít?”. :)

Ha vámpír a szerető

A romantikus regény nem az én műfajom. De erre térjünk vissza, ha nagymamakorú leszek. :) Lecsupaszítva: a szokványos szerelmi történetben adva van egy domináns férfi és egy reprezentatív hölgyemény. A mindent elsöprő vágynak próbálnak kézzel-lábbal ellenállni, de végül nagy egymásratalálás és egymásba gabalyodás. Az emberlány és a vámpírsrác románca óta az ingerküszöbünk magasabbra került. A homo sapiens sapiensek szerelme már nem hoz izgalomba bennünket. Legalább az egyik fél mitikus lény kell, hogy legyen. A Vámpírszeretőben speciel adva van egy vámpír és egy valkűr. A könyv azt a sémát sem követi, ami még a magamfajta nő számára elfogadhatóvá teszi a műfajt. Itt szó nincs arról, hogy beleszerelmesednének egymásba a pasi meg a csaj. Nem. Itt előbb az elementáris erejű vágy ágynak dönti őket, miközben szerelemről szó sincs. A szó bibliai értelmében „megismerik” egymást, s aztán lassacskán fedezik fel egymás értékeit.

Könyvtári humor

Egérpad... A könyvtáros öntudatának erősítésére?

Könyvtári humor

A www korai verziója... Remélem, a könyvtár nem marad alul az erős internetalapú versenytársakkal szemben. Az lenne az emberiség halála.

A kép eredetije Horváth Péter Könyvtár és humor című blogján.

Alkotni az amatőrök is tudnak

Egy asszony és egy amatőr alkotókör tiszteletére:

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, aki szerette a könyveket és az igaz meséket. A mesékből megtanulta, hogy mindenki a saját sorsának kovácsa, a saját életének királya. Megtanulta, hogy csak jószándék és akarat kell, és bármi megoldható, minden rendbehozható, a sárkányok megszelídíthetők, vagy ha mégsem, a fejük levágható. A lényeg, hogy cselekedni kell, s nem várni a sült galambot.
A lányka fel is kapta hétmérföldes csizmáját, s nekivágott a nagy útnak. "Túl rövid az élet, hogy csak egy dologgal foglalkozzunk" – gondolta magában. Ezért aztán volt ő minden, talán még vadakat terelő juhász is. Útja során találkozott óriásokkal és törpékkel, gonosz boszorkányokkal és jóságos tündérekkel, és találkozott sok-sok emberrel, akiknek pont olyan szépen szólt a lelkében az ének, mint az övében. Jó pajtások lettek, közös kalandokba kezdtek. Azóta is, amerre járnak, lépteik nyomán újabb és újabb lángocskák gyúlnak. És őrzik a lángot, kialudni nem hagyják. Amíg lesznek olyanok, akik továbbadják a fényt és a meleget, az én mesém, az ő meséjük sem ér véget.

Nem vagy egyedül?

Mint megannyi bolygó, forgunk a saját tengelyünk és keringünk egy központi mag körül. Közösség nincs köztünk, egyedülálló kis szigetekként vívjuk a kis csatáinkat, sokszor nem is tudatosul bennünk a másik létezése. Az elszigeteltségből nem is keressük a kiutat, mert "találkozni" a másikkal végzetes lehet.

Közösségben?

Tök kúl, hogy az információs sztrádán száguldozva eljuthatok a világ legtávolabbi zugába is. Beleszerelmesedhetek az ausztrál Timbe, összehaverkodhatok a svéd Ingeborggal. De amikor a párom vagy anya megzavar a virtuális beszélgetésben, közösségi kapcsolataim ápolásában, ráförmedek azzal a felkiáltással, hogy dolgom van. Tényleg tök kúl!

Tagja vagyok x és y közösségi oldalnak, s megoszthatjuk egymással élményeinket: egy "állat" videót, amin versenyt rókáznak trendi csajok, menő srácok. Sőt! Te is rókázni akarsz? Majd küldök neked egy piát. Tök kúl, hogy nem is kell emberek közé mennem, mert házhoz jön a közösség.

Szabad asszociáció

Én

Vagyok: fény és árnyék. Vagyunk ezzel még páran így. :-)

Zene

Zene az, ami a lelkemben megmozdít valamit. Szöveg és dallam legyen harmóniában.

A szívem egyik csücskében a musicalek, másik csücskében a rockosabb stílus (pl. Edda, Kárpátia). S nagy kedvencem a Kormorán.

Gerard Butler számomra egyik legzseniálisabb alakítása a Fantom:

Film

Megindító vagy történelmi, vagy mindkettő.

Nagy filmélményem a Bielski partizánokról szóló film Daniel Craig főszereplésével. És a Becstelen Brigantyk.

Könyv

Mindenevő vagyok. Aktuális kedvencem Jodi Picoult.

Televízió

Nagyon bejön az Animal Planet. A szurikátákért, pandákért odáig vagyok.

Legjobb arcok

Biztos nem a celebek. A belső tartalommal bíró homo sapiens sapiensek viszont igen. Vagyis mindenki, aki szűkebb és tágabb környezetét szebbé varázsolja, boldogabbá teszi.

Anyák napjára

Mostanság bukkantam rá erre a videóra. Az Ismerős Arcok frontemberének, Nyerges Attilának könyvének egyik novellája alapján készült. Nem szokványos anyák napi köszöntés, de úgy éreztem, ez sokat elmond anya-gyerek kapcsolatról.

Könyvtári humor

Aki szereti a könyveket, az rossz ember nem lehet. De ha a könyvtári könyv iránt támad fel a vonzalom, s ez arra ösztönzi a tisztelt olvasót, hogy magáévá tegye a könyvtár tulajdonát, már kevésbé kedves a könyvtáros szívének az illető. Túszt nem szedhetünk. Legfeljebb felkérjük a behajtó céget, hogy bírja rá a tisztelt ügyfelet a könyv visszaszolgáltatására. Mert nekünk a könyv kell, nem a pénz.

Sült csirkemell zöldséges metélttel

BMI-indexem 17,5 alatti, ami már kóros alultápláltságnak minősül. Ebből is kitűnhet, az evés nem központi téma az életemben... A nemevés annál inkább. Nem is fogok felcsapni gasztrobloggernek. Magam helyett ajánlom Zizit, aki nagyon otthon van a témában.

Az alábbi receptet angolból fordítottam még 2008-ban (és megjegyzéseimmel megtűzdeltem, mert úgy magában nagyon unalmasnak találom az ilyen leírásokat). Persze nem próbáltam ki, mert az anorexiagyanús nőszemélyek tudtommal nem szoktak konyhatündérként jeleskedni. Szóval garanciát nem vállalok, előfordulhat, hogy félrefordítottam valamit. Főleg, hogy nem tudok konyhanyelven, s nem is lektoráltattam a szöveget.

SÜLT CSIRKEMELL ZÖLDSÉGES METÉLTTEL
(a forrást még keresgélem)

Hozzávalók:
4 szelet lebőrözött csirkemell
250 g cérnametélt
2 evőkanál szezámolaj
2 evőkanál szezámmag
1 db cukkini
1 db kimagozott fűszerpaprika
2 db bordáskel
tengeri só, őrölt feketebors

pácléhez:
1 csokor zöldhagyma, apróra vágva
2 evőkanál méz
4 evőkanál szójaszósz
2 db kimagozott, felaprított csilipaprika
2 teáskanál aprított gyömbér
1 kis csokor bazsalikom


Elkészítés:
Első művelet: a sütőt előmelegítjük.

A sütés mellett a legidőigényesebb fázisa az ételünk elkészítésének a pácolás. Ehhez a pác hozzávalóit egy tálban összekeverjük. A csirkemelleket legalább 30 percig "áztatjuk" a pikáns lében. A kellően szaftos, megpuhított, fűszerekkel megbolondított húsról a pác maradványait eltávolítjuk. De ne adjuk a konyhamalacnak a maradék pácot, mert szükség lesz még rá a sütésnél.

A metéltet forrásban lévő vízben 1-2 percig 'futtatjuk', majd leszűrjük.

Felforrósítjuk a szezámolajat egy serpenyőben, s a csirkehúst aranybarnára sütjük. Hozzáadagoljuk a szezámmagot, és fél percig pirítjuk, amíg enyhén meg nem barnul. Ne hagyjuk ki semmiképpen a szezámot, mert a hinduk szerint ez a halhatatlanság forrása. :)
A serpenyőbe tesszük a felszeletelt cukkinit, fűszerpaprikát, bordáskelt. A zöld és piros zöldségek nemcsak színt visznek az ételünkbe, de a 'húsevő' férfiaknak is kedvet csinálnak a 'legeléshez'. :)

Hozzáadjuk a pácot, és összekeverjük a tésztával. Végül fóliával befedjük a pikáns zöldséges, tésztás húst, és 20 perc alatt el is készül a remekmű a sütőben.

Avatár: sci-fi és vallás

Nem láttam az Avatar című filmet. Viszont ez a kis képregény a thefunnyblog.org-ról megtetszett, és lefordítottam.

Az avatár szó nekem elsődlegesen vallási fogalom. Az istenség megtestesülése. Nem szeretem, amikor ilyen szakrális tartalmú szavakat lerángatnak a "sárba", hogy például a szórakoztató ipar hasznosítsa. Bár ha a Legfelsőbb lény önként vállalta, hogy leszáll a halandók közé - annyiszor az emberiség történetében -, és testet öltve a létünkkel járó minden mocskot, szennyet is elfogadta...

ÓRÁKKAL KÉSŐBB...

Megnéztem az Avatárt. Ennek fényében a kis rajz már nem is tűnik olyan humorosnak. A film "gyönyörű" példája az emberi önhittségnek. Az hiszik sokan, hogy a technika, a tudomány vívmányaival a birtokukban joguk van másokat lenézni, kifosztani. De előbb-utóbb jön az elszámolás. Pusztítjuk magunk körül a világot? Büntetlenül nem tehetjük, mert végül a saját fejünkre is pusztulást hozunk.

Könyvtárosok Világnapja

Április 14-e a Könyvtárosok Világnapja. Nagy buzgalommal készülődünk erre az alkalomra. Munkával ünnepeljük saját magunkat.
Kissé fonáknak érzem a helyzetet. A köztisztviselők a saját ünnepükön pihenőnapot tartanak. Mi pedig, akiknek a társadalmi megbecsültsége alacsonynak mondható, már hetekkel a nagy nap előtt nekilátunk ötletelni, tervezni, előkészíteni...

Március 15-re

Ha március 15-én vagy bármely más nemzeti ünnepen szót adnának nekem, egy dolgot biztosan nem tennék: nem aktualizálnék. Erre mondhatnád: "kis naiv". Elismerem, ez biztos nem egy realista hozzáállás. Főleg így kampányidőszakban. Nem tartom illőnek, amikor a szónokok saját politikájuk eszközévé teszik az ünnepi alkalmat, s bizonygatják, mi mindent köszönhetünk a fennálló kormányzatnak, vagy éppenséggel, miféle bűnöket követnek el a nemzet ellen a hatalmon lévők.

Ma Wass Albert jutott eszembe, s nem véletlenül. Az első mű, amit olvastam tőle: A funtineli boszorkány. A legtalálóbb kifejezés a könyvet illetően szerintem: lélekemelő! A cizellált nyelvezet, a gyönyörű leírások, a mély emberismeret, a cselekményesség, az a katarzis, amelyet kiváltani képes: mind-mind olyan vonásai a Wass Albert-műveknek, amelyek miatt én a kedvenceim közé sorolom. Nem tudok egyetérteni azokkal, akik a „ponyva” kategóriába sorolják a könyveit. (Ilyen megfontolásból Jókai Mór regényire is rásüthetnénk hasonlót.) A nacionalista, fasiszta címkéket is csak olyanok aggatják bizonyára az íróra, akik egy sort sem olvastak tőle. Különben megértenék az üzenetét: nem azt kell nézni, ami szétválaszt, hanem azt, ami összeköt. Egy magyar is lehet „farkasa” a magyarnak, nemcsak egy más nemzetből való. Egy számít: hogy EMBER vagy-e, vagy valaki, aki meg sem próbál EMBER lenni.

Játék az élet

Játék az élet! Erre tanít a főhős, egy napsugaras természetű kislány, akinek pedig lenne miért szomorkodnia. De ő minden körülmények között megpróbál derűsnek maradni. A játék lényege: találj a rosszban is valami jót. S így a világ hozzáidomul ahhoz a képhez, ami Benned él a világról.

Most múlik...

Variációk egy témára. Melyik a szebb? Én nem tudok választani. Mindkettő egyformán simogatja a lelkem. :-)

Boldognak születtél

"Anyám azt mondta... ő azt mondta, hogy ne félj, mert nem azért születtünk, hogy állandóan féljünk. A csecsemők mindenen nevetnek. Arra születtünk, hogy boldogok legyünk és jobbá tegyük a világot... Azt mondta mindenkin... akár gazdag, akár szegény, akár valami nagy ember vagy egy senki, akkor is mindenkin áldás van."

(részlet Dean R. Koontz "A szerzetes" című regényéből)

Ha azt kérdeznéd, kiket tartok legjobb barátaimnak, talán szánalmasan hangzik, de könyvekről beszélnék Neked...

A fenti sorok egy "gyengeelméjű" srác szájából hangzanak el a regényben, de szebbet és igazabbat akkor sem mondhatott volna, ha éppenséggel lángelmének született volna.
És érdekes, hogy ez a regény nem a "magas" irodalom kategóriájába tartozik, inkább hátborzongatónak mondanám. De nem egy krimiben, fantasy-ben bukkantam már hasonló magvas gondolatokra.