"Karácsonykor az angyalok a földre szállnak. Térjenek be hozzád, és maradjanak nálad." A karácsonyi sms-ek özönében biztosan többször feltűnnek az angyalkák. De arról a rigmus egy szót sem ejt, hogy ezek vajon fehér vagy fekete angyalok. Nem bőrszínüket tekintve, hanem jóságuk, avagy gonoszságuk minősége szerint. Idén is mit látok a nappaliban. Egyszer csak a semmiből ott termett a békétlenség, a szeretetlenség, a szomorúság, az aggodalom angyala, az egész sleppjükkel egyetemben. Hatalmas fekete szárnyaikat csapkodva szívet fagylaló légörvényt kavartak, s az ünneplőbe öltözött lélek fácskája pillanatokon belül lecsupaszítva, derékba törve hevert. Apró üvegcserepek, tépett aranysújtások, egy törött szárnyú angyalka. Senki nem hívta, senki nem várta a szörnyeket, de egész évben itt ólálkodtak a közelünkben, előkészítve a terepet a karácsonyi fináléhoz. Ez számukra az ideális időpont. Ilyenkor az emberek megállni kénytelenek, netán átgondolják, amit át kell. Próbálnak „együtt” lenni a családjukkal, mégha egész évben nem is sikerült. Megnyílnak a kapuk: a transzcendensre is. De a magunk kreálta földi pokol szintén kész beszippantani azt, aki zöldutat ad a fekete angyaloknak. Ezért jól vigyázzunk, mit kívánunk. Ha bekopognak hozzánk karácsonykor az angyalok, legyünk óvatosak! Ha kilóg a lóláb, avagy a fekete szárny, éljünk a gyanúval, hogy angyalunk rossz szándékkal érkezett. Csapjuk rá az ajtót, a biztonsági zár sem árt! Tekerjük fel a hangerőt a cd-lejátszón, hogy az Ave Maria dallamai kiszorítsanak minden más zajt. A bódító bejgli- és fenyőillatot pedig mélyen szívjuk be, hogy minden porcikánkat átjárja a nyugalom, a békesség érzése, hogy azt senki és semmi ne bírja szétzúzni.
Popper Péternek a fehér és a fekete angyalról szóló történetéről jutott eszembe. Karácsonyi utózönge…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése