Altass el!

Azt akarta mondani a költő… Mit is? Halvány lilám sincs. :) Nem értem, csak érzem. És bár a szokványos, rímekbe szedett, könnyen értelmezhető verseket szeretem, de most egymásra találtunk. Az impulzív oldalam meg ezek az impresszív sorok. Kicsit sötét „kép”, nyomasztania is kellene valahol. (Megy a háttérben a metál, és mindjárt beemósodok. Az egyik szemem már sír, a másik pedig haj :D) Ennek ellenére jólesően borzongat, elzsongít, s val'szeg ma este ezt mantrázom majd, mert érzem, hogy álmatlanság ellen hatni fog… :)

Erdős Attila: Altató

remegésed földrengés
hold csonkasága éget
lassan eltűnsz összemész
mélységek nyúlnak érted

zűrzavar szivárog és vakság
méhében egyedül vagy hallható
szempillád vasrács
pillantásod vasajtó