A romantikus regény nem az én műfajom. De erre térjünk vissza, ha nagymamakorú leszek. :) Lecsupaszítva: a szokványos szerelmi történetben adva van egy domináns férfi és egy reprezentatív hölgyemény. A mindent elsöprő vágynak próbálnak kézzel-lábbal ellenállni, de végül nagy egymásratalálás és egymásba gabalyodás. Az emberlány és a vámpírsrác románca óta az ingerküszöbünk magasabbra került. A homo sapiens sapiensek szerelme már nem hoz izgalomba bennünket. Legalább az egyik fél mitikus lény kell, hogy legyen. A Vámpírszeretőben speciel adva van egy vámpír és egy valkűr. A könyv azt a sémát sem követi, ami még a magamfajta nő számára elfogadhatóvá teszi a műfajt. Itt szó nincs arról, hogy beleszerelmesednének egymásba a pasi meg a csaj. Nem. Itt előbb az elementáris erejű vágy ágynak dönti őket, miközben szerelemről szó sincs. A szó bibliai értelmében „megismerik” egymást, s aztán lassacskán fedezik fel egymás értékeit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése