Alkotni az amatőrök is tudnak

Egy asszony és egy amatőr alkotókör tiszteletére:

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, aki szerette a könyveket és az igaz meséket. A mesékből megtanulta, hogy mindenki a saját sorsának kovácsa, a saját életének királya. Megtanulta, hogy csak jószándék és akarat kell, és bármi megoldható, minden rendbehozható, a sárkányok megszelídíthetők, vagy ha mégsem, a fejük levágható. A lényeg, hogy cselekedni kell, s nem várni a sült galambot.
A lányka fel is kapta hétmérföldes csizmáját, s nekivágott a nagy útnak. "Túl rövid az élet, hogy csak egy dologgal foglalkozzunk" – gondolta magában. Ezért aztán volt ő minden, talán még vadakat terelő juhász is. Útja során találkozott óriásokkal és törpékkel, gonosz boszorkányokkal és jóságos tündérekkel, és találkozott sok-sok emberrel, akiknek pont olyan szépen szólt a lelkében az ének, mint az övében. Jó pajtások lettek, közös kalandokba kezdtek. Azóta is, amerre járnak, lépteik nyomán újabb és újabb lángocskák gyúlnak. És őrzik a lángot, kialudni nem hagyják. Amíg lesznek olyanok, akik továbbadják a fényt és a meleget, az én mesém, az ő meséjük sem ér véget.