Elsőre az idegeimre másztak a meghallgatott cetek. Kiszavaztam kapásból őket. :D Olyan földöntúli, hátborzongató stb. Aztán minél többet hallottam, annál kedvesebb lett a füleimnek. Meghatódtam, na…
"Nemcsak a szárazföldön némítottuk el a természet hangjait. Katy Payne, aki férjével, Rogerrel közösen tanulmányozta a bálnákat, azt írta, hogy a világ „elveszti a mélység hangjait – és a valaha hallott leggazdagabb hangok a bálnák énekei közt találhatók”. A hosszúszárnyú bálna dala valóban egyike a leggyönyörűbb és állandóan a fülben motoszkáló hangoknak, amelyet valaha hallottam, és én csupán felvételről hallottam az éneklést. Azoknak köszönhetően, akik ezeket a lenyűgöző élőlényeket tanulmányozták, tudjuk, hogy a hosszúszárnyú bálna éneke igazi ének, rendezett, ismétlődő szekvenciákkal, akárcsak az énekesmadaraké. A bálnák ráadásul folytonosan változtatják az éneküket, átrendezve a hangokat. A legmeghökkentőbb módon, amikor a hawaii hosszúszárnyú bálnák megváltoztatják énekeik motívumát, más hosszúszárnyú bálnák olyan távolságban, mint az Azori-szigetek, ugyanezeket a módosításokat fogják végrehajtani."
(Részlet Jane Goodall és Marc Bekoff könyvéből, Az utolsó pillanatból)
A kép forrása: http://wallpaperstock.net/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése