2011. február 24., csütörtök

Szép és Szörny


Kíváncsi lennék, egy szakember mivel magyarázná a mélységes vonzalmam a Szépség és a Szörnyeteg szerelmét feldolgozó történetek iránt. :)
Az alábbi sorokat Az Operaház fantomja ihlette:

Torz porhüvelybe zárt
gyönyörű dallam.
Kiárad, elbűvöl,
a báb pillangóvá szépül.

2011. február 23., szerda

Nő - nem Csernus-módra


Írisz. Egy szép virág, a nősziromfélék családjából. Írisz. A görög mitológiában a szivárvány istennője, az istenek hírnöke, Héra állandó követe, de Zeusz is rábízta ügyes-bajos dolgait. Írisz. A szem szivárványhártyája, amelytől a szem olyan színű, amilyen. És női név is. A Csillagkapu sorozatot kedvelők kedvéért pedig: egy védelmi rendszer elnevezése. A NŐ. Szín, szépség, génjeinkbe kódolt gondoskodó hajlam. Sokszínűek vagyunk, de mindannyian nőneműek. Élet buzog bennünk, s a világot is éltetnünk kell.

Thanks for the picture: Josephine Wall

2011. február 15., kedd

Ki az igazi magyar?

Egy fórumon összerúgtam a port egy pasival. Kifogásolta, hogy egyik hírességünk szerint a székelyföldi magyarok talán sokkal magyarabbak, mint az itt élők, és jobban ápolják a hagyományokat. A pasi saját tapasztalatát is megosztotta még az 1990-es évek elejéről, amikor sepsziszentgyörgyieket láttak vendégül, és bizony ők nem ismerték a székely himnuszt. Nehezen hihető... Aztán arról filozofált, hogy ki az igazi magyar számára. Az 1956-os disszidensek semmiképp', hiszen ők elmenekültek, s most boldogan élnek, mint hal a vízben. Bezzeg, akik itthon maradtak, s megszenvedték '56-ot és az azt követő éveket, na, azok valóban igazi magyarok. Minden tiszteletem 1956 áldozataié, de akkor is...

Nem szeretem, ha magyar és magyar között különbséget teszünk "igaziság" tekintetében. És szerintem van abban igazság, hogy a határon kívül
rekedt magyarok hűségesebbek a hagyományokhoz, buzgóbb szívvel ápolják a kulturális értékeinket, mint mi idehaza.
Egyszerű pszichológia: az életet jobban megtanuljuk értékelni a halál közelségében, a szeretteinket, ha már elveszítettük őket, s ennek analógiájára: a nemzethez való tartozás fontosabbá válik, ha a nemzettesten kívülre kerül valaki.

Illyés Gyulát citálnám ide. Az ő végső konklúziója: a nemzetiségi hovatartozásodnál fontosabb az emberi minőséged.
"Magyar az, akinek nyelve és esze magyarul forog. (...)
A magyar az, aki bátran szembenéz a nép bajaival: a nemzet fejlődésének akadályaival. Aki a szabadságot ma is minden téren meg akarja valósítani. Aki a népnek műveltséget, egészséget, jólétet akar. Aki a földmívesnek földet, a munkásnak méltó hasznot, mindenkinek emberi bánásmódot kíván, egyéni érdeke ellenére is. Aki egy nyomorult, éhező vagy jogfosztott láttán saját magát is sértve érzi, emberi, magyari mivoltában. Mit mondjak még? A magyar az, akinek jellemzésére azt mondhatjuk el, amit a tökéletes emberről gondolunk."

2011. február 10., csütörtök

A netes ismerkedés alapszabályai nőknek

1.) Ne ismerkedj internetes társkeresőn keresztül! Csakis abban az esetben, ha szórakozni (értsd: szadizni) akarsz másokkal, illetve mazochista hajlamaid vannak, netán a végsőkig elkeseredtél.
Ha elszánt és makacs nőszemély vagy, aki nem hallgat az intő szóra, s mégis árulni kezded magad a virtuális húspiacon, lelked rajta! Én szóltam! :)

2.) A nicknevedben szerepeljen a cica, a párduc vagy a szexi szó! Ezek olyan hívójelek, amelyek a hímeknél garantáltan pupillatágulatot és vérnyomásproblémákat okoznak. Ergo: sok-sok érdeklődő tűnik fel a láthatáron.

3.) Egy kép többet mond pár száz karakternél, ezért a profilfotód kiválasztására fordíts nagy gondot! A minimalista stílus a nyerő. Vagyis minél kevesebb a ruci, annál kelendőbb a fehérnép. A torzó beállítás sem rossz: elég, ha nyaktól lefelé látszol, de az impozáns legyen.

4.) Teljesen mindegy, mit írsz a bemutatkozódba. Egy csókos szájú smiley például tökéletesen elegendő. Az ideális partner tulajdonságainak részletezésébe se feccölj sok energiát. Úgysem olvassák el, vagy önképzavaruk folytán a pasik teljesen magukra ismernek a leírás alapján.

5.) Nagyíts, púderezz, űzd magas szinten a parasztvakítást! Ha tudsz és még szeretsz is olvasni, véletlenül se említsd meg, mert eláshatod magad. A hobbijaid legyenek: a bungee jumping, a búvárkodás, piranhák tenyésztése. Semmiféle valós adatot nem érdemes megadnod magadról. Személyes találkozóra úgysem kerül sor, hiszen a pasasnak sem érdeke, hogy kiderüljön róla az igazság. Miszerint mégsem az a dalia, akinek kiadta magát.

6.) Hasznos, ha szeretsz sms-ezni, skype-olni, privát chatszobában csevegni. Itt aztán kiélheted magad. A férfiak minden ellenkező híreszteléssel szemben: imádnak csacsogni. Természetesen nem a kortárs magyar irodalomról vagy a színházi élményeikről.

7.) A kommunikációs eszköztárad legyen gazdag! Nagy hasznát veszed, mert tizenévesektől ötvenesekig több generációval kell szót értened. És csak részben igaz, hogy a férfi olyan egyszerű, mint a faék. Némelyikük lelkivilága bonyolultabb, mint az atomfizika. Egyik percben még az istennője vagy, aztán bedurcizza magát, mert kiderül, hogy rajta kívül mással is szóba állsz. Ahelyett, hogy kizárólagosan csak az ő kegyeit keresnéd, az ő szimpátiájának elnyeréséért tepernél.

8.) Legyen vendégszobád! A saját városodból / megyédből alig akad majd jelentkező. Több száz km-ről viszont szívesen a helyedbe jönnek a lovagok. Persze nálad szeretnének aludni, hiszen kimerítő annyit utazni. A kvártély mellé pedig jól jönne a koszt, te pedig lehetnél az ágymelegítő.

9.) Jó, ha van egy kopasz, nagydarab, kigyúrt fiútestvéred vagy egy rendőrismerősöd, netán maffiakapcsolataid. Vannak ugyanis pasik, akik csak elrettentő példának jók.

10.) A humorérzékedet mindig tartsd kéznél, így elkerülhetőek a traumák, és ebből fakadóan a pszichológusnál tett látogatások. Ha ráadásul türelmes is vagy, s nem adod fel pár nap alatt az egészet, még az is előfordulhat, hogy a türelmed egy épeszű pasassal való találkozást teremhet.

Lábjegyzet:
A fenti karc hirtelen felindulásból és durván szarkasztikus stílusban íródott. Az erősen általánosító beállítás ellenére a férfitársadalom jelentős része vélhetőleg nem érzi magát találva és ránézve sértőnek.

2011. január 24., hétfő

El Mocho, a rettenthetetlen macska

A macska... Öntörvényű, szabadságszerető jószág. A macska nem kutya. Teljesen más nyelvet beszélnek. Kutya-macska barátság... Vannak macskapártiak, de azt hiszem, a legtöbb ember inkább a kutyákat kedveli.
A macska... Hol szent állatként jelenik meg, hol az ördög képmása, a boszorkányok cimborája. A kutyával kapcsolatban nincsenek ilyen ambivalens érzések.

Szeretem a macskákat. (A kutyákat is.) Szeretem az állatos sztorikat. Homér pedig jelenleg az első számú kedvencem. A vak macska. El Mocho, a rettenthetetlen macska. A cica, aki nem ismeri a korlátait, ezért bátor, sőt vakmerő. A cica, aki valami ősbizalommal és szeretettel közelít az emberekhez, potenciális barátot és játszópajtást látva bennük. A macska, aki az életet játékként és kalandként fogja fel. Aki mellett a gazdája igazán felnőtté érik. Egy macska is lehet tanára az embernek.

"Vagyis nem azért vettem magamhoz Homért, mert szép, picike és édes, vagy mert elesett volt és szüksége volt rám. Azért fogadtam be, mert amikor az ember meglát másban valami alapvetően értékeset, nem keres olyan ürügyeket, mint a rossz időzítés vagy az üres bankszámla. Hanem vállalja, hogy együtt él vele, bárhogyan is lesz. És ha az ember így tesz, lassan azzá válhat, amit úgy csodált. ... amikor elhatároztam, hogy hazaviszem magammal ezt a világtalan macskát, akkor hoztam meg életem első igazán felnőtt döntését a kapcsolatok terén."

(Részlet Gwen Cooper Homér című regényéből)

Homérről fotókat az írónő, Gwen Cooper blogján tekinthetnek meg.

A fenti fotó forrása: Cattress Mattress.

2010. december 31., péntek

Búcsú

Szeretek könyvtáros lenni. Szerettem könyvtáros lenni. Holnaptól beláthatatlan ideig nem leszek könyvtáros. Hogy mi leszek? Tűzoltó nem. Vadakat terelő juhász? Kizárt. :)
Az elmúlt közel 3 évben a legszebb elismerés, amit a munkámat illetően kaptam: „Jó itt lenni…” – súgta oda nekem egy kislány egy gyerekfoglalkozás alatt a könyvtárban. Remélem, fogom még ezt hallani. Ha egyszer újra könyvtáros leszek.
Horváth Dezső író pedig a könyvtárosok gyöngyének nevezett egyszer… :)