2011. március 20., vasárnap

Bosszúálló Towanda

A rajzot a HeroMachine segítségével készítettem.

A srác szórakoztató, kedves, jóképű volt. Játékosan évődtünk, rengeteget nevettünk. Hazakísért, sokat ígérően csillogtak a szemei. A második randin már valami nem stimmelt. Leplezetlenül bámulta a nőket a kávézóban, pedig némelyikük úgy nézett ki, mint Lassie, miután hazatért a hosszas kutyagolás után teljesen leamortizálódva. Erre én a zsonglőrködő mixerfiúkat kezdtem stírölni, diszkrét nyálcsorgatás mellett. A srác most is humoros volt, de valahol lekoptatónak éreztem a stílusát. A kezdeti kényelmetlen érzésen gyorsan úrrá lettem, mert eleve dévaj jókedvemben talált. A „nincs vesztenivalóm” hozzáállással a találkozó jól sikerült, én legalábbis remekül szórakoztam. A labdákat lecsaptam, a játékos pengeváltásokban brillíroztam… Azóta sem jelentkezett a srác. Én sem kerestem. Nem lettem morcos rá, mert rég nevettem annyit, mint vele.
Nem szegte kedvemet a kudarc, melynek okát sem tudom. Újabb férfi, újra randi. Ezúttal olyasvalakivel, aki a leveleivel teljesen levett a lábamról. Viszont a második találkozónál itt is kisiklott valami. A pasi lekapott a tíz körmömről, mint egy rossz kölköt, mert a levelemben elutasítottam a lakására való invitálást. Zsigerből majdnem felpattantam, hogy otthagyom. De a fenébe is, biztos csak félreértettem valamit! Maradtam, kiengeszteltem, kérdeztem, érdeklődve hallgattam. Közben a vércukrom már bokatájékon cirkulált, kávéra volt szükségem. Pénze – állítólag – nem volt, hogy meghívjon, önérzete viszont igen, mikor én invitáltam meg. Porzó torokkal itt gyorsan be is rekesztettem a mítinget.


Az elcseszett randi után hazafelé ballagva éreztem: elegem van. Megtelt a katicás hótaposóm. Bosszúálló Towanda pedig ott sutyorgott a fülembe: „Mi van, kisanyám? Mikor tanulod meg végre, hogy nem a kedves, aranyos nőkre buknak a pasik, hanem a dögökre? Intelligens csaj létedre szépen benyalod a lelkitársról szóló dumát meg a többi maszlagot. Megy a parasztvakítás ezerrel, aztán pofára ejtenek, te meg szó nélkül lenyeled!” Én persze vitatkoztam vele, bizonygattam neki, hogy egy rakás klassz férfi rohangál a világban. Csak már foglaltak, vagy nem tetszenek nekik a girhes tyúkok, mint amilyen jelen állapotomban én is vagyok. Erre kiröhögött; a női szolidaritás nem az erőssége.
El kellett ismernem, hogy valahol igaza van. Ismerek olyan nőket, akiknek a tenyeréből esznek a férfiak, pedig lábtörlőnek használják a szerencsétlen flótásokat.

Aludni próbáltam, s elszámoltam 1-ig, 3-ig, negyed 4-ig, de a gondolataim úgy száguldoztak, mint egy megvadult ménes. Sürgősen be kell iratkoznom egy rosszlány-képzőbe! De hol találok ilyet? Towandának persze mindig vannak kéretlen tanácsai: "Nem kell ide képzés! Csak csináld mindennek az ellenkezőjét, amit eddig tettél! Először is az úrilányos modorodtól szabadulj meg! Olyan marhára udvarias és kifinomult tudsz lenni, hogy azt hinné az ember, maga az anyakirálynő pottyantott a világra.Káromkodj nyugodtan, mint egy kocsis! Emlékszel, hogy az exed folyton azzal húzott, hogy jót tenne neked egy kis baszdmegezés? Tudom, utálod a színes, közönséges beszédet, de a magasirodalomban is ez a divat. S még plecsnit is osztogatnak érte.
Másodszor: dobáld ki az ódivatú elképzeléseidet arról, hogy az őszinteség, a tisztelet, a szorgalom értékek! Te meg az elveid! Most se munkád, se pasid! Azzal is az agyamra mégy, hogy folyton fegyelmezed magad. Ott van benned egy Jeanne d'Arc, egy Luke Skywalker meg egy falka oroszlán, de hét lakat alatt őrzöd őket. Engedd csak mindet szabadjára! Összekuporodsz, mint egy kismacska, s legszívesebben keresnél egy puhán bélelt fiókot, hogy abban elrejtőzhess. De te Oroszlán vagy, az égi állatkert sztárja! Ne húzd már be füled-farkad! Szeretik a pasik a nagymacskákat, kiváltképp' ha harapósak és karmolnak. Megvan az adottságod, hogy az ujjad köré csavard az embereket. Élj vele! Élj vissza vele! Hülyítsd a csávókat, ahogy ők szoktak! Élvezik a macska-egér játékot. A kiszámíthatatlanság, a vadság a kulcs a szívükhöz!"
Towanda még bőszen folytatta volna az okítást, de feltettem egy romantikus cd-t, amitől fejvesztve fedezékbe vonult. De tudtam, hogy nem lejátszott meccs ez. Újra és újra rámtör majd, mikor megérzi a dühömet, a csalódottságomat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése