(A kép forrása: Boost Inspiration)
Abortuszellenes vagyok. Egészen biztos vagyok abban, hogy azóta, mióta megnézették velünk általános iskolában azt a bizonyos dokumentumfilmet. Egy magzatelhajtást láttunk. Látni, ahogy az a csöppség próbál elmenekülni az elkaparására szolgáló eszköz elől... Megrázó. S ez nem is fejezi ki jól, amit érez az ember, főleg egy kiskamasz.
Most egy tanfolyamra járok, s jogi témák kerültek terítékre. Azt hittem, végtelenül untató lesz, de tévedtem. Egy dolgot biztosan sosem felejtek el az elhangzottakból: a pocaklakóknak is vannak jogai. Az ember jogképességének kezdete ugyanis a fogamzás időpontja. Innentől kezdve az abortusz körüli vitát nem is értem. A "kicsi csíra" már jogokkal bír onnantól számítva, mihelyst anyu petesejtje megtermékenyült. Például örökölhet, megajándékozhatják... Persze a jogképességének feltétele az élve születés. Nem számít - jogilag -, ha csak 10 percig élt is, az agyhalál beálltáig ő jogképes. Ergo: fogantatásától kezdve jogokkal bíró ember. Az én logikám szerint az abortusz ennélfogva egyértelműen gyilkosság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése