Búcsú

Szeretek könyvtáros lenni. Szerettem könyvtáros lenni. Holnaptól beláthatatlan ideig nem leszek könyvtáros. Hogy mi leszek? Tűzoltó nem. Vadakat terelő juhász? Kizárt. :)
Az elmúlt közel 3 évben a legszebb elismerés, amit a munkámat illetően kaptam: „Jó itt lenni…” – súgta oda nekem egy kislány egy gyerekfoglalkozás alatt a könyvtárban. Remélem, fogom még ezt hallani. Ha egyszer újra könyvtáros leszek.
Horváth Dezső író pedig a könyvtárosok gyöngyének nevezett egyszer… :)

Karácsonyi utózönge

"Karácsonykor az angyalok a földre szállnak. Térjenek be hozzád, és maradjanak nálad." A karácsonyi sms-ek özönében biztosan többször feltűnnek az angyalkák. De arról a rigmus egy szót sem ejt, hogy ezek vajon fehér vagy fekete angyalok. Nem bőrszínüket tekintve, hanem jóságuk, avagy gonoszságuk minősége szerint. Idén is mit látok a nappaliban. Egyszer csak a semmiből ott termett a békétlenség, a szeretetlenség, a szomorúság, az aggodalom angyala, az egész sleppjükkel egyetemben. Hatalmas fekete szárnyaikat csapkodva szívet fagylaló légörvényt kavartak, s az ünneplőbe öltözött lélek fácskája pillanatokon belül lecsupaszítva, derékba törve hevert. Apró üvegcserepek, tépett aranysújtások, egy törött szárnyú angyalka. Senki nem hívta, senki nem várta a szörnyeket, de egész évben itt ólálkodtak a közelünkben, előkészítve a terepet a karácsonyi fináléhoz. Ez számukra az ideális időpont. Ilyenkor az emberek megállni kénytelenek, netán átgondolják, amit át kell. Próbálnak „együtt” lenni a családjukkal, mégha egész évben nem is sikerült. Megnyílnak a kapuk: a transzcendensre is. De a magunk kreálta földi pokol szintén kész beszippantani azt, aki zöldutat ad a fekete angyaloknak. Ezért jól vigyázzunk, mit kívánunk. Ha bekopognak hozzánk karácsonykor az angyalok, legyünk óvatosak! Ha kilóg a lóláb, avagy a fekete szárny, éljünk a gyanúval, hogy angyalunk rossz szándékkal érkezett. Csapjuk rá az ajtót, a biztonsági zár sem árt! Tekerjük fel a hangerőt a cd-lejátszón, hogy az Ave Maria dallamai kiszorítsanak minden más zajt. A bódító bejgli- és fenyőillatot pedig mélyen szívjuk be, hogy minden porcikánkat átjárja a nyugalom, a békesség érzése, hogy azt senki és semmi ne bírja szétzúzni.

Popper Péternek a fehér és a fekete angyalról szóló történetéről jutott eszembe. Karácsonyi utózönge…

Hol vannak a jó pasik?

Nem minősíteném Paulina Éva könyvét… De egy aktuális „élményem” a könyvhöz kapcsolódik .
Megkeresett egy pasas az iwiwen. Hogy szimpatikus vagyok és ismizne. Innentől kezdve a lelki szemetesláda szerepe hárult rám. Én pedig belementem. Joshi Bharat női imitátora lettem. Megjegyzem, egy adást sem láttam a műsorából, de állítólag marha empatikus, megértő és kedves férfi, egy igazi jó pasi.
Szóval humorosan, édesen viselkedtem, hiszen depis a drága, s mégsem döngölhetem a földbe a Csernus-módszerrel. Erre mit látok? Köszönte az együttérzésem, bunkó is volt csöppet, és törölte a leveleimet. Biztos bennem a hiba. Egy rosszlány – akiért a pasik egy másik alapmű szerint megvesznek – kapásból elhessentette volna. Nyalogassa csak a sebeit…

Csipkerózsa

Pár hete egy ismerősöm kétségbe vonta, hogy a holokauszt egyáltalán megtörtént. Elfutották a szemeim a könnyek. Nem hittem a fülemnek.

Agnes Browne

Ez volt életem első könyve, amitől hangosan felnevettem a buszon. Hirtelen kibuggyant belőlem. :) Kétszer. :)
Aztán gyorsan becsuktam a könyvet és a számat, mert ezt nem illik.

Szeretem az íreket. Még a szabadszájúságukat is.
És ez a szám jut eszembe róluk… Szép ír város Galway… Gerard Butler pedig bitang jó pasi. :)

Férfiakról

Egy férfi mondta, nem én. De csak gondoljunk bele… Nincs egy icipici igazság a dologban? ;) Bár ez nem feltétlenül nemfüggő. Másfelől viszont a férfiaknak kell az erősebb védelem. Nekünk, nőknek egész arzenál áll rendelkezésünkre a maximális, 24 órás stb. védelemre.

"Egy férfi nem más, mint védelmi mechanizmusok összessége."

(Az idézet Charles Willeford Springer testvér fekete miséje című könyvből való.)

Halottak napjára

Borzongató… A hideg futkározik tőle a hátamon.
Elgondolkoztat. Betegnek, gyengének tartják a mai világban azokat az embereket, akik depresszívek, mélabúsak. Holott egy ilyen beteg világban, mint a mai, az érzékeny lélek inkább annak a jele lehet – ahogyan talán Müller Péter is mondta –, hogy az a lélek még jól funkcionál.

Irigylem a felelőtlen, felszínes, infantilis embereket.