Sült csirkemell zöldséges metélttel

BMI-indexem 17,5 alatti, ami már kóros alultápláltságnak minősül. Ebből is kitűnhet, az evés nem központi téma az életemben... A nemevés annál inkább. Nem is fogok felcsapni gasztrobloggernek. Magam helyett ajánlom Zizit, aki nagyon otthon van a témában.

Az alábbi receptet angolból fordítottam még 2008-ban (és megjegyzéseimmel megtűzdeltem, mert úgy magában nagyon unalmasnak találom az ilyen leírásokat). Persze nem próbáltam ki, mert az anorexiagyanús nőszemélyek tudtommal nem szoktak konyhatündérként jeleskedni. Szóval garanciát nem vállalok, előfordulhat, hogy félrefordítottam valamit. Főleg, hogy nem tudok konyhanyelven, s nem is lektoráltattam a szöveget.

SÜLT CSIRKEMELL ZÖLDSÉGES METÉLTTEL
(a forrást még keresgélem)

Hozzávalók:
4 szelet lebőrözött csirkemell
250 g cérnametélt
2 evőkanál szezámolaj
2 evőkanál szezámmag
1 db cukkini
1 db kimagozott fűszerpaprika
2 db bordáskel
tengeri só, őrölt feketebors

pácléhez:
1 csokor zöldhagyma, apróra vágva
2 evőkanál méz
4 evőkanál szójaszósz
2 db kimagozott, felaprított csilipaprika
2 teáskanál aprított gyömbér
1 kis csokor bazsalikom


Elkészítés:
Első művelet: a sütőt előmelegítjük.

A sütés mellett a legidőigényesebb fázisa az ételünk elkészítésének a pácolás. Ehhez a pác hozzávalóit egy tálban összekeverjük. A csirkemelleket legalább 30 percig "áztatjuk" a pikáns lében. A kellően szaftos, megpuhított, fűszerekkel megbolondított húsról a pác maradványait eltávolítjuk. De ne adjuk a konyhamalacnak a maradék pácot, mert szükség lesz még rá a sütésnél.

A metéltet forrásban lévő vízben 1-2 percig 'futtatjuk', majd leszűrjük.

Felforrósítjuk a szezámolajat egy serpenyőben, s a csirkehúst aranybarnára sütjük. Hozzáadagoljuk a szezámmagot, és fél percig pirítjuk, amíg enyhén meg nem barnul. Ne hagyjuk ki semmiképpen a szezámot, mert a hinduk szerint ez a halhatatlanság forrása. :)
A serpenyőbe tesszük a felszeletelt cukkinit, fűszerpaprikát, bordáskelt. A zöld és piros zöldségek nemcsak színt visznek az ételünkbe, de a 'húsevő' férfiaknak is kedvet csinálnak a 'legeléshez'. :)

Hozzáadjuk a pácot, és összekeverjük a tésztával. Végül fóliával befedjük a pikáns zöldséges, tésztás húst, és 20 perc alatt el is készül a remekmű a sütőben.

Avatár: sci-fi és vallás

Nem láttam az Avatar című filmet. Viszont ez a kis képregény a thefunnyblog.org-ról megtetszett, és lefordítottam.

Az avatár szó nekem elsődlegesen vallási fogalom. Az istenség megtestesülése. Nem szeretem, amikor ilyen szakrális tartalmú szavakat lerángatnak a "sárba", hogy például a szórakoztató ipar hasznosítsa. Bár ha a Legfelsőbb lény önként vállalta, hogy leszáll a halandók közé - annyiszor az emberiség történetében -, és testet öltve a létünkkel járó minden mocskot, szennyet is elfogadta...

ÓRÁKKAL KÉSŐBB...

Megnéztem az Avatárt. Ennek fényében a kis rajz már nem is tűnik olyan humorosnak. A film "gyönyörű" példája az emberi önhittségnek. Az hiszik sokan, hogy a technika, a tudomány vívmányaival a birtokukban joguk van másokat lenézni, kifosztani. De előbb-utóbb jön az elszámolás. Pusztítjuk magunk körül a világot? Büntetlenül nem tehetjük, mert végül a saját fejünkre is pusztulást hozunk.

Könyvtárosok Világnapja

Április 14-e a Könyvtárosok Világnapja. Nagy buzgalommal készülődünk erre az alkalomra. Munkával ünnepeljük saját magunkat.
Kissé fonáknak érzem a helyzetet. A köztisztviselők a saját ünnepükön pihenőnapot tartanak. Mi pedig, akiknek a társadalmi megbecsültsége alacsonynak mondható, már hetekkel a nagy nap előtt nekilátunk ötletelni, tervezni, előkészíteni...

Március 15-re

Ha március 15-én vagy bármely más nemzeti ünnepen szót adnának nekem, egy dolgot biztosan nem tennék: nem aktualizálnék. Erre mondhatnád: "kis naiv". Elismerem, ez biztos nem egy realista hozzáállás. Főleg így kampányidőszakban. Nem tartom illőnek, amikor a szónokok saját politikájuk eszközévé teszik az ünnepi alkalmat, s bizonygatják, mi mindent köszönhetünk a fennálló kormányzatnak, vagy éppenséggel, miféle bűnöket követnek el a nemzet ellen a hatalmon lévők.

Ma Wass Albert jutott eszembe, s nem véletlenül. Az első mű, amit olvastam tőle: A funtineli boszorkány. A legtalálóbb kifejezés a könyvet illetően szerintem: lélekemelő! A cizellált nyelvezet, a gyönyörű leírások, a mély emberismeret, a cselekményesség, az a katarzis, amelyet kiváltani képes: mind-mind olyan vonásai a Wass Albert-műveknek, amelyek miatt én a kedvenceim közé sorolom. Nem tudok egyetérteni azokkal, akik a „ponyva” kategóriába sorolják a könyveit. (Ilyen megfontolásból Jókai Mór regényire is rásüthetnénk hasonlót.) A nacionalista, fasiszta címkéket is csak olyanok aggatják bizonyára az íróra, akik egy sort sem olvastak tőle. Különben megértenék az üzenetét: nem azt kell nézni, ami szétválaszt, hanem azt, ami összeköt. Egy magyar is lehet „farkasa” a magyarnak, nemcsak egy más nemzetből való. Egy számít: hogy EMBER vagy-e, vagy valaki, aki meg sem próbál EMBER lenni.

Játék az élet

Játék az élet! Erre tanít a főhős, egy napsugaras természetű kislány, akinek pedig lenne miért szomorkodnia. De ő minden körülmények között megpróbál derűsnek maradni. A játék lényege: találj a rosszban is valami jót. S így a világ hozzáidomul ahhoz a képhez, ami Benned él a világról.

Most múlik...

Variációk egy témára. Melyik a szebb? Én nem tudok választani. Mindkettő egyformán simogatja a lelkem. :-)

Boldognak születtél

"Anyám azt mondta... ő azt mondta, hogy ne félj, mert nem azért születtünk, hogy állandóan féljünk. A csecsemők mindenen nevetnek. Arra születtünk, hogy boldogok legyünk és jobbá tegyük a világot... Azt mondta mindenkin... akár gazdag, akár szegény, akár valami nagy ember vagy egy senki, akkor is mindenkin áldás van."

(részlet Dean R. Koontz "A szerzetes" című regényéből)

Ha azt kérdeznéd, kiket tartok legjobb barátaimnak, talán szánalmasan hangzik, de könyvekről beszélnék Neked...

A fenti sorok egy "gyengeelméjű" srác szájából hangzanak el a regényben, de szebbet és igazabbat akkor sem mondhatott volna, ha éppenséggel lángelmének született volna.
És érdekes, hogy ez a regény nem a "magas" irodalom kategóriájába tartozik, inkább hátborzongatónak mondanám. De nem egy krimiben, fantasy-ben bukkantam már hasonló magvas gondolatokra.